Online játékok blog

Internetjatek.hu blog

Payday Loans uk
продам семена ячменя купить семена озимой пшеницы в крыму
купить семена озимого ячменя луран семена озимой пшеницы краснодарской селекции купить семена озимого ячменя луран купить семена пшеницы в краснодарском крае
купить семена озимого ячменя луран
купить семена озимого рапса в украине семена кукурузы цена
kamagra pharmacie vardenafil hydrochloride dispersible tablets buy kamagra online review buy online viagra costo cialis 5 mg
Payday Loan

Submachine 8 végigjátszás

Bejegyzés dátuma okt 22, 2012 10:16:16 DE.

Egy remek hangulatú leírás/végigjátszás következik a Submachine 8 játékhoz, jó szórakozást hozzá. A leírásért köszönet Miriamnak!

Kinek mi jut eszébe a tengeralattjáróról? Nekem régen egy nagy bálna, vagy egy űrhajó, de hogy egyszer majd egy kijutós játék képei fognak azonnal beugrani, nem gondoltam volna. Tudom, sokan kikészülnek az escape játékoktól. Úgy érzik, az enyészet, az unalom, a pusztulás, az elmebaj, az őrület jár a nyomában, sokszor az az érzés jár az ember fejében, hogy inkább orrba nyomja saját magát egy vasalóval, ha ez az ára, hogy végre kijusson.

Titokzatos világnak tartják megmagyarázhatatlan lelkesedéssel.

Mateusz Skutnik Submachine 8 játéka alatt megpróbálom előcsalogatni a jó hangulatot, a megvilágosodás-szerű lelki élményeket, hogy megbocsátó szeretettel gondoljatok ezek után a kijutós játékokra.

Mielőtt mélyebbre ásnánk magunkat a tengeralattjáró rejtelmes világába, előtte pár dolgot szeretnék tanácsolni:

1. Ahol a nyíl kézre változik, az azt jelenti, hogy nem véletlenül. Fel lehet venni dolgokat, amiket majd használni kell, illetve a kéz mutatja, hogy mehetsz-e abba az irányba, vagy sem. Ha a nyíllá változik, akkor másképpen kell megoldani a haladást.

2. “Láss, láss, ne csak nézz!”, ahogy ezt az Illés oly bölcsen megénekelte.

3. Bár én lépésként elmondom, hogy mit kell tenni, azért próbáljuk utólag értelmezni, hogy mit műveltünk, mert csak így vesszük észre a játék végtelen gyönyörét és báját.

Az elején választhatunk, hogy az ingyenes verzióban játszunk-e (PLAY, nem menti a játékot, ha véletlenül megszakad a net, ellépünk az oldalról, bezárjuk a játékot, kis ablakos, minimális hanghatások), avagy a fizetős verzióban (PLAY IN HD, net nélkül is élvezhető, menet közben vadul ment, nagy ablakos, zenésebb és 2 dolcsi).

1. Kezdjük máris egy jó hírrel a játékot! Itt nem kell órákat szenvedni azért, hogy bejuss.

Egyszerűen kattintsunk a 8-as számra és már ott is termünk egy hídon (a skippel átugorhatjuk a párbeszédet).

Csupa vasból van, elegánsan ívelő szerkezet, megbízhatóan áll a lenti ismeretlen felett. Kihaltnak látszik itt minden, kicsit nyomasztó a légkör is, ahogy a sötétség ránehezedik a hídra, meg ezek a rideg fémcsigák és acéldarabok, rudak, kötelek… a deszkatömeg csikorgása se zavarjon senkit.

Na, nézzünk szét rajta egy kicsit! Rögtön megakad a szemünk egy piros gombon, majd ez fogja kinyitni a csapóajtót. Az sajnos nem segít, hogy ezerszer nyomogatjuk, hátha feladja és leszakad magától. Sétáljunk el balra, és közben csodáljuk meg a zöld lézerfényt, majd vegyük észre, hogy ott lóg egy kulcs.

Ha jól látom, könnyű bronzból van. Elég veszélyes lenne ezen a keskeny hídon nyúlkálni utána, ha csak valaki nem profi a gerendagyakorlatokban és a kötélmászásban. De ne essünk pánikba! Menjünk vissza a piros gombhoz, majd tovább jobbra. Itt is vibrál a zöld lézerfény. Csodaszép. Két dolgot kell tennünk: először is a rézcső kallantyújára kattintsunk,

hogy ne zavarjon a kilátásban bennünket, másodszor pedig vegyük észre a híd alatt kiálló kampót.

Kattintsunk rá, vigyük a kulcshoz, és piszkáljuk meg vele. Máris egy könnyű bronzkulcs gazdája lettünk. Ezzel meg is oldódott az a problémánk, ami már régóta foglalkoztatott bennünket, hogy hogy a fenébe fogunk erről a hídról lejutni. Figyelem, most felgyorsulnak az események, igyekezzünk követni!

Vegyük fel a kulcsot (katt rá), térjünk vissza a piros gombhoz. Vegyük észre, hogy ott van egy lakat. Illesszük bele a kulcsot (1.), a lakat leesik, kattintsunk az utat elzáró rúdra (2.), majd határozottan nyomjuk meg a piros gombot (3.). Helyzetjelentés: kijutottunk!

Egyelőre csak a hídról.  Aki elfáradt a sok mászkálásban, az most pihenjen meg egy kicsit, húzza meg a kecskeszőrös kulacsából a Tengerész ízű rumot, és élvezzük ezeket az elegáns, kicsit félelmetes hangokat. Az élet gyönyörű. Az én nagy szerelmem. De most már vágyakozzunk más élményekre is. Elvégre a messzeséget fürkésző utazó bőrébe bújtunk! Csak szólok, ha még nem jött volna rá valaki.

Ereszkedjünk le ezen a kötél jellegű sündisznón, majd spiccesen nyújtsuk ki a karunkat a tízezerszeres energiát közvetítő piros kövecskéért (stone sphere), hogy tovább segíthesse utunkat.

Vegyük észre a levelet is, katt rá (nekem sajnos csak svéd-magyar szótáram van, így nemes egyszerűséggel csak a szőnyeg alá söpröm, de angol szakos útitársaim nyugodtan olvassák végig).

Egy zord, kietlen, szürke tájra lépünk. Ne hőbörögjünk, nem lehet mindig a Sneaky család luxusában kutakodni! A bal sarokban észreveszünk egy fém mozsártörőt, azt most hagyjuk pihenni egy kicsit, eleget fogjuk még piszkálni. Viszont középen van egy kar, azt dudorászva húzzuk meg, mert olyan látványban lesz részünk, ami vérbőséget fog okozni!

Elénk tárul egy igazi, hamisíthatatlan jedi lézerkard. Sajnos nem vihetjük magunkkal. De ne keseregjünk felborzolt szakállal! Kárpótoljon az a tudat, ha megnyitunk egy-egy lézerkardot utunk során, az azt jelenti, hogy a Jó oldalán állunk, helyesen cselekedtünk, és az Erő velünk van. Most pedig menjünk tovább jobbra. Meglátjuk a tengeralattjárónkat, amire fel kellene szállni. Elég leharcolt állapotban van, kissé rozsdaette már, de még mindig jobb, mintha egy végtelen hosszúságú albán uszály lenne, az életbe ki nem jutnánk onnan! Amúgy szerintetek most hol vagyunk? A mélységes tenger mélyén, vagy az égből lógnak ezek a kötelek, csövek, fémcsigák?

Rejtelmes ez az egész, mint a végtelenbe hintett zord vasdugók, de másra is kell gondolnunk most: pl. arra, hogy hogyan fogunk feljutni a vasbálnára? Vegyük észre, hogy ott lóg a kötélen valami. Kattintsunk rá!

Na, most már kizárólagos tulajdonosa vagyunk egy akciós IOIIIIIII nevezetű transzportáló készüléknek (a továbbiakban távirányító). Ennek majd lesz a közeljövőben egy másik változata is, egyelőre csak kísérletezgetnek vele, a kocsma és az ágy között fog működni, lesz benne sodrófa elhárító is. De visszatérve a távirányítónkhoz, katt rá, megkérdezik, hogy a fejedre akarod-e rögzíteni azt a két elektródát, vagy sem?

Szerencsére nem azt kérdezték, hogy végig akarsz-e ülni egy 5 órás stilisztikaszemináriumot! Úgyhogy klikk az „Ok, I’ll do it”-ra. Ha valaki nem arra kattint, akkor nélküle megyünk tovább. Megjelenik a távirányító, vigyázzatok rá nagyon, mert ez lesz a térképünk! Ez lesz a víz a sivatagban! A mi Chuck Norrisunk, nélküle elveszünk.

A távirányítóhoz, mivel akciós volt, nem járt használati utasítás, így elmondom: a kék gombok zárolva vannak, ha majd egy-egy sikeres akció után aktiváljuk őket (= feltörnek a magasba a lézercsóvák), szürke színűek lesznek és különböző helyszínekre, világokba repít majd (a képen én már beszámoztam az állomásokat, hogy ne legyen kavarodás, kinek melyik a 4. vagy az 5. gomb). Nem lesz ez olyan bonyolult, majd meglátjátok! Egy titka van, a lelketek mélyéig eggyé kell válnotok az itteni világ rezdüléseivel. És ha ez sikerül, akkor a földi lét egyik legvadabb örömében lehet részetek.

Nos, foglaljuk össze a tényállást: van egy levelünk, egy piros, energetizáló kövünk, és egy akciós távirányítónk. Már most dúskálunk a megszerzett tárgyakban, szédületes!

Ezekkel a pozitív gondolatokkal nyomjuk meg a 2. gombot!

2. A 14 fiókos szekrény.

A kijutós játékokban egy ilyen igazi aranybánya. Az egyik gombja hiányzik, ez nem véletlen, jegyezzük fel. Az ilyen apróságok fűszerezik meg az ittlétünket. Miután sorra kinyitjuk a fiókokat, találunk nagy örömünkre egy sörnyitót (small chest opener), és még egy levelet. Vegyük az irányt jobbra. A Kör. Még nem lehet tudni, mi szerepe van, talán az irányt mutatja és az időt, hogy mikor van ebéd és hol van a konyha. Menjünk tovább jobbra. Egy kivetítőt látunk a lépcső előtt, de nem sok vizet zavar, sajnos nincs rajta Eurosport. Két csatornát lehet mindössze fogni rajta, az egyiken egy szobát látunk, ahová hamarosan eljutunk.

Trappoljunk fel a lépcsőn.

Orra esünk egy rajzban (picture), azt vegyük fel kattintással, nagy segítségünkre lesz!

Most figyeljen mindenki, nagyon izgalmas rész következik! Vegyük elő a távirányítónkat (katt rá az alsó sorban), majd nyomjuk meg az 1. gombot. Aki rájön, hogy mi történt és hol vagyunk, az elmehet fát vágni Finnországba, nem fog fázni a télen.

Átugortunk az 1. helyszínre (híd, szürke, kietlen táj, ahol megpillantottuk a tengeralattjáró elejét), és most a vasbálna tetején vagyunk. Vegyük észre, hogy, ott van egy újabb energetizáló, piros kövecske, azt ragadjuk meg, ezzel megerősítjük szerencsénket és pénz jön a házhoz.

Ereszkedjünk lefelé.

Nem egy giccsparádé ez a szoba, ahol most vagyunk, ám ilyen helyeken általában nem szoktunk üres kézzel távozni, úgyhogy azt javaslom, nézzünk szét itt egy kicsit. Mindjárt a telefonfülke mellett, az egyik masinán látunk egy fehér villanykörtét (energy coil), kiabál, hogy vegyük fel. Ne hagyjuk ott parlagon, katt rá és forduljunk balra.

Oval Callout: Hahó, itt vagyok!

Egy vasládikát pillantunk meg, az is kiabál. Ki mire tippel, mi lehet benne? Egy sült pulykacomb? Egy orosz-finnugor szótár? Vagy egy mogorva képű, testes közgazdász ? Elképzelésem sincs, úgyhogy essünk neki és nyissuk ki a következő módon: katt a sörnyitóra (small chest opener), majd katt a ládikára. Egy fogaskerék (cog wheel).

Oval Callout: Keresem a sörnyitómat!Jelige: submit

Rakjuk el, és vegyük észre közben, hogy úgy szemmagasságban megint találtunk egy rajzot. Erre is szükségünk lesz, úgyhogy katt rá. Most már eldöcöghetünk innen, több dolgunk nincs itt.

(Ha valaki meg akarja érteni a távirányító működési elvét, akkor elindítok egy tanfolyamot. Kedves Hallgató, belecsapunk a lecsóba, kattintson a második gombra a távirányítón. A Körnél találja magát. Itt menjen balra és nyomja meg az első gombot. Megérkezett a szoba bejáratához. Menjen fel a tengeralattjáró tetejére, vagyis katt a létrára, majd katt a második gombra. Ugye ismerős, már itt is voltunk. Tehát így is tudunk közlekedni az egyes helyszíneken, helyiségekben. Erre azért van szükség, mert lesz olyan helyzet, mikor feljebb kellene mennünk, vagy lejjebb, de gátolva vagyunk az adott területen, pl. a földön vagyunk, és az alattunk lévő barlangba akarunk bejutni, de nincs saját vakondunk,  ásónk, se semmilyen robbantgatni valónk, amivel utat tudnánk fúrni, akkor átmegyünk a távirányítóval egy másik helyszínre, ahol tudunk még lefelé mozogni, majd visszaugrunk, ahol álltunk, és azt vesszük észre, hogy ott vagyunk a barlangban. Mellesleg ez volt az év tőmondata!)

Nyomjuk meg a távirányítónkon a 2. gombot, így visszatérünk a Körhöz. Lépjünk kettőt balra, és menjünk fel a lépcsőn.

Ebben a kis helyiségben aztán semmi nincs, vészesen kezd romlani a hangulatunk, a téboly magja kezd gyökeret ereszteni lelkünkben, de nem hagyom! Megígértem, hogy itt jó hangulat lesz és izgalom, úgyhogy bökjünk az 1. gombra. S hipp-hopp, itt is vagyunk a kötél jellegű sündisznónál.

Kapaszkodjunk fel a hídra (lépjünk egyet felfelé), és kattintsunk a 2. gombra. Most az üres szoba tetején vagyunk!

(Azokhoz szólok, akik befizettek a távirányító működési elve tanfolyamra. Kapiskáljátok, hogy mi történt? A szobában nem tudtunk semerre se menni, így visszamentünk az első számú helyszínre, ahol még tudtunk a kötélen feljebb mászni, a hídra. Sikeresen át teleportálva magunkat feljutottunk a szoba tetejére.)

Egy újabb megerősítő, szerencsét, pénzt, Isten áldását hozó, piros kövecskét találunk, vegyük fel, majd lépjünk jobbra.

Na, ez érdekes lesz és látványos: ebbe az elektromos szerkezetbe tegyük bele az energy coil-t a megszokott módon: katt rá, majd katt a szerkezetre.

Ekkor látjuk, bekapcsolt a gépezet (zöld gomb), rohanjunk gyorsan kettőt jobbra, nyomjuk meg a kart, és ezzel aktiváltunk egy újabb lézerkardot.

Hát nem csupa gyönyörűség és boldogság ez? Aki utál fát vágni, mosogatni, az most lásson neki, ilyen remek hangulatban jobban megy a munka. Sőt, hogy tetőfokra hágjon a jókedvünk, nézzük meg a távirányítónkat! Immáron, három működő gombunk van. Van aki akar még itt lógni, vagy nézzük meg máris a 3. helyszínt? Harsogjunk az örömtől, miközben vadul nyomkodjuk a 3. gombot.

Tényállás: van három piros, energetizáló szerencsekövünk, van két levelünk, két rajzunk, egy fogaskerekünk, na és persze a távirányítónk

3. Ez az egyik kedvenc részem, látványos dolgokban lesz részünk. Itt van ez a bura. Épp most múlt dél, már harangoztak, volt hírek, időjárás, sport… még nem ettem, de el tudom képzelni, hogy ott gőzölög alatta az ízletes hagymaleves fokhagymás, sajtos pirítóssal (a szinglilét előnye, hogy annyi hagymát eszik otthon az ember, amennyit akar).

Na, de koncentráljuk az előttünk álló feladatokra. Szóval, most a burát még ne piszkáljuk, helyette menjünk kettőt balra. Látunk ott két fogaskereket, és látjuk, hogy ott van egy hézag közöttük, majd észrevesszük hirtelen, hogy van egyetlen egy darab fogaskerekünk, amit ugye a vasládikóból halásztunk elő a sörnyitó segítségével. Tehát, helyezzük el az árva fogaskerekünket a másik kettő közé, majd kattintsunk a mellette lévő kar bunkós végű fogantyújára.

Beindult kis nyikorgással a gépezet, nézzük meg, hogy mit műveltünk! Menjünk vissza a burához. Alatta bizony se híre, se hamva a levesemnek, viszont találtunk egy kockát. Piros is, energetizáló is, igaz, kocka alakú, de a miénk.

Nekem így jobban tetszett volna: à

Korgó gyomorral menjünk egyet balra, majd egyet le.

Mindenképp vegyük észre az ágon a kart (beamer arm), katt rá, majd ereszkedjünk tovább lefelé. Egy újabb levél vár minket, seperjük a szőnyeg alá. Angolosok olvassák el!

(Akik részt vesznek a távirányító működési elvének megismerése c. tanfolyamon, azokhoz szólok: nézzék meg a 2. és az 1. helyszínt, látni, hogy mind a kettőnél, csak úgy, mint most a harmadiknál, a szélén vagyunk, se balra, se lefelé nem tudunk menni, csak fölfelé és jobbra… ugye milyen fantasztikus ez a különböző világok közti kapcsolódási rendszer? Mennyire egyértelmű és logikus!)

Induljunk el jobbra.

Szegény fába beledöftek egy réz mozsártörőt. Azt még ne böködjük, haladjunk tovább, mindjárt katarzis élményben lesz részünk.

Ismerős ez a kép? Kicsit hasonlít a Körre, igaz? Nem kicsit, nagyon is. Nézzük meg, nyomjuk meg a 2. gombot a távirányítónkon. Ugye még mindenkinek megvan? Na most legyünk észnél! Úgy állítsuk be a Kört (rákattintva lehet tekerni), amilyen helyzetben látjuk színes társánál az ék alakú részt (hétszer kell rákattintani a Körre). Ha ezt a műveletet elvégeztük, nézzük meg a végeredményt a harmadik helyszínen.

Kinyílt a korong közepe, s ismét kaptunk egy újabb, most már mindent megerősítő piros szerencsekövet. Döbbenetes és tökéletes! Vegyük el, s lépjünk tovább jobbra, mert még várnak ránk egyéb izgalmas meglepetések. Itt áll előttünk a Piros Oszlop felülmúlhatatlan nagyságával, méltóságával. Érezzük át e percben, micsoda küzdelmeken vagyunk túl, elsöprő győzelmet arattunk a rettenetes erőkkel szemben, táguljon ki a szemünk, dagadjon a lelkünk… és most gondolkozzunk egy kicsit. Van 4 db lyukunk az Oszlopon, és van 4 db piros kövünk. Megnézte már valaki egyáltalán, hogy mik azok a rajzok, amiket felszedtünk? Ha nem, akkor most pont itt az ideje! Kattintsunk a rajzra, és tanulmányozzuk az ábrákat, majd értelmezzük. Fent lehet váltani, rámenni a másik lapra. A kövekbe vésett jeleket kell észrevenni, és helyes sorrendben a lyukakba helyezni! Ha valaki eltévesztette, újra rá tud kattintani a kőre és akkor az kigurul a lyukból. Ugye mindenki eltalálta a helyes sorrendet? Így kell kinéznie az Oszlopnak:

Nyomjuk be a kiálló piros kockát, és a mozsártörők látványosan előbújnak. Most kattintsunk a legfelsőre, és felérünk az Oszlop tetejére. Helyezzük a lyukba a kockát, nyomjuk be (katt rá), és íme, egy újabb lézerkardot aktiváltunk, ami azt jelenti, hogy a távirányítónkban most már négy gomb működik!

El vagyok ragadtatva! Nagyszerűen érzem magam, ti is?  Akkor lépjünk be a 4.világba!

Tényállás: van 3 db levelünk, 2 db rajzunk, 1 db karunk és a távirányítónk

4. Egy csatornában vagyunk, nem olyan vészes, se elragadó patkány, se buja féreg, se sötétség nincs. Szorosan gyertek utánam, mert aki lemarad, az elvész, s egy életre megutálja a kijutós játékokat. Közben énekeljük azt, hogy „Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova jutok!”!

Másszunk lefelé, és próbáljuk beszuszakolni magunkat a csőbe (menjünk balra). Aki most felsikolt, hogy ott egy egér a sarokban, és kijelenti, hogy nem megy tovább, az jelentkezzen nálam egy kis rendrakásra. Van itt egy beszáradt tartalmú kávésbögre a beledobott túró rudi papírjával, van itt egy nagy négyzet alakú üveglap, hónapok óta porosodik a falnak támasztva, az ágy szélén, a tévé tetején, a széken ruhák halmai, kitépett noteszlapok, fecnik a padlón, ráadásul ki kellene tisztítani a kanapét is, mivel kicsit felbillent a fapác, és egyből beitta az anyag.

Ezek után most már határozottan látja mindenki, hogy az a szürke kis piszok egy fiók gombja (drawer handle).

Emlékszünk még a 14 fiókos szekrényre? Vegyük fel a gombot és kacsázzunk el a 2. állomásunkra. A Körtől menjünk balra, s illesszük a megfelelő fiókba a drawer handle-t.

A kis tükröt (small mirror) tegyük el. Most térjünk vissza a csatornánkba (távirányító, 4 gomb). Na most merre tovább? Lefelé nem tudunk, mert bűzlőn poshadt a víz, felfelé se tudunk menni, mert nincs létra, jobbra mehetnénk, de ott már voltunk, onnan vettük fel a kis szürkét. A kedves hallgatók közül össze tud valaki kapirgálni nekem egy megoldást? Úgy látom, ők most agyonfáradt idegzettel kávézgatnak. Akkor nekem kell megkeresnem a kiutat. Szóval, tegyük a következőt:

1. Nyomjuk meg pl. a 3. gombot. De tulajdonképpen tetszés szerint, lehet az másodikat, vagy az elsőt is.

2. Slattyogjunk el balra.

3. Majd bökjük meg a 4. gombot.

Föllélegezve, szabadon újra tudjuk taposni a lépcsőfokokat.

A kallantyúra nyomjunk egyet, majd kapaszkodjunk fel a lépcsőn.

Vegyük észre, hogy ott egy rajz, ami olyan, mint a márciusi szélben meglebbenő szövetkabát. Vagyis nagy szükségünk lesz rá, tegyük el, mert különben megoldatlan marad egy feladat, s akkor bizony örök csapdában esünk, bolyongunk majd itt az őrült magányban.

Kússzunk fel még egyet. Ahogy látjuk, két irányban mehetünk tovább.

Itt állunk!

Hirtelen ötlettől vezérelve lépjünk be a jobb oldaliba. Vegyük észre a rózsaszínű kábelt (wire), katt rá. Menjünk vissza, és fedezzük fel a bal oldali csövet. Újabb levél (söpörjük a szőnyeg alá), és egy mozsártörő, amit most még ne fogdossunk meg. Lépjünk egyet jobbra, ahol az elágazás van, majd itt kettőt lefelé, ahol a kallantyút meghúztuk. Itt most megint csapdában érezhetjük magunkat, mert se jobbra, se balra, felfelé meg minek, onnan jöttünk. Ilyenkor általános érzés a tompa nyomás a gyomrunkban, hogy akkor most mi van?

A tanfolyami hallgatók most óriási szendvicset esznek bodzaszörppel, nem tudjuk őket megkérdezni. Fene a jó dolgukat! Nyomjuk meg egyszerűen a 3. gombot a távirányítón, és ott lépjünk egyet jobbra. Utána újra bökjünk a 4. gombra. Ismét a vasmassza, nyirkos csatornában vagyunk, másszunk egyet lefelé, és új, tüneményes helyiségeket fedezhetünk majd fel a jó öreg távirányítónk segítségével. Most mindenki feledkezzen meg arról, hogy mi történt a Duna-korzón 1999. március 15-én, koncentráljunk a különböző világok, helyszínek közti utazásra, hiszen újfent üde élményekben lesz részünk!

A lépéseket robotszerűen írom le, érzelmektől mentesen.

Remélem, most mindenki itt áll:

1. Nyomjuk meg a második gombot.

2. Találunk egy lila piramist (stone pyramid), azt vegyük fel, a botkormányhoz ne nyúljunk.

3. Nyomjuk meg az első gombot.

4. A tengeralattjáró oldalán találjuk magunkat.

5. Látunk három szürke kapaszkodót (ladder step), a legutolsót vegyük le.

6. A kis piros gomb feletti szerkezetre (fuse) is kattintsunk rá.

7. Lépjünk egyet fel.

8. Majd helyezzük a két kijelölésre a kapaszkodót (vagy lépcsőt, létrafokot). Így most már le-föl tudunk mászkálni a tengeralattjáró oldalán. Azt kell, hogy mondjam, happy time!

9. Megnyomjuk a negyedik gombot. (Csatornában találjuk magunkat ismét.)

10. Lemászunk.

11. A fuse-t belehelyezzük a piros gomb feletti menetbe.

12. A piros gomb zölddé változik.

13. Menjünk egyet fel.

14. Katt a csőre (csak egy van, jobb oldalt)

15. Katt újfent a jobb oldali csőre

16. Másszunk egyet föl.

17. A bal oldali sarokban a kis tekerőre nyomjunk rá.

Aktiváltuk az újabb lézerkardot (illetve ez inkább lézergömb), s megnyílt előttünk egy újabb, immáron az 5. világ kapuja. Ó, érezzük át létünk gyönyörét, millió szálaival rendületlenül és kitéphetetlenül haladunk a célunk felé. Nosztalgikus búcsúzásként még vessünk egy utolsó pillantást erre a rongyos csatornára, majd nyomjuk meg távirányítónkon az 5. gombot.

Tényállás: 3 levelünk van, 3 rajzunk, 1 karunk, 1 tükrünk, 1 rózsaszínű kábelünk, 1 kék piramisunk, és 1 távirányítónk

5. Oly szokatlan, oly felemelő, oly páratlan a látvány, hogy elképedve nézünk szét, hova jutottunk?  Az égbolt belilult a föld fölött, szerintem tüneményes, kissé túlvilági hely ez. Lehet más boldogabb nálunk, de jelen pillanatban nyugodtabb nem. Túl vagyunk már a felén, és túl vagyunk a tébolyult csatornákon is. Oly sokat utaztunk már, annyi világot, helyszínt láttunk! De nem pihenhetünk örökké. Harcba kell szállnunk megint. Indulnunk kell tovább, de most már erősebbek vagyunk, mint az elején!

Csak ne bukna mindig bele az ember orra ezekbe az ágaskodó rudakba! Még nem jött el az idejük, úgyhogy hagyjuk békében. A Zord Turbános szobrán ereszkedjünk le, majd földet érve vegyünk észre egy újabb kart (beamer arm).

Vegyük fel, és lépjünk kettőt balra. A lilás égboltozat alatt ott áll a mi utunk vége, a Kapu.

Nem a pokol kapuja ez! Még nem tudunk átmenni rajta, még nem készültünk fel, még nem láttunk mindent. A Kapun lévő összekötő pontokból kettő még fénytelenül maradt. Összesen 7 ilyen pont van, ezek jelzik a különböző állomásokat, amelyekből már ötöt ismerünk. 1. A híd és a kietlen táj 2. A tengeralattjáró belseje, ahol a 14 fiókos szekrény áll. 3. A fák, a piros, energetizáló kövek világa. 4. A csatorna 5. Ahol pedig ahol most vagyunk

Csak kettő, már csak kettő hiányzik a teljes boldogsághoz, úgyhogy ezzel a lendülettel baktassunk le a lépcsőn. Egy újabb levél.

Gyönyörű a tenger a lilásan elborult égboltozat alatt! Nem jönnek el értünk a zandvioorti halászok, pedig most egy ízletes paradicsomos halat szívesen megennénk. Akkor hát forduljunk vissza, menjünk fel, és folytassuk utunkat balra, majd fel.

Egy újabb levél.

Caplassunk még egyet fel, majd balra. Itt vagyunk fent a csúcson, az épület omladozó tetején, a szédítő magasságban, felettünk acélfonalak kígyóznak. Mindenki szorosan markolja meg a távirányítóját, nehogy a süvítő szél magával ragadja! Még belegondolni is pokoli érzés, ha elveszne, ott állnánk reményt vesztve, elferdült szájjal. Nézzünk el jobbra, s felvetődik a kérdés. Most merre, hova? Előre! Mindig csak előre.

1. Nyomjuk meg a 4. gombot.

2. A csatornában menjünk jobbra.

3. A távirányítónk ötös gombjával térjünk vissza a mi túlvilági állomásunkra.

Na, hogy tetszik? A világ oly öreg, s néha oly ostoba és keserű, hogy örüljünk e két apró, tüneményes kőpiramis szépségének és mechanikájának. Mert bizony mozognak!

Van a batyunkban egy kőcsúcs (stone pyramid). Azt szépen fogjuk meg és illesszük a csonka piramis tetejére. Most a tükröt (small mirror) vegyük elő, és helyezzük a parabola antenna tányérjára, majd forgassuk el a piramis csúcsát (azt, amelyiket mi tettünk fel).

Beléphetünk a hatodik világba! Most olyan boldog vagyok, hogy megfogadom, esküszöm, hozzámegyek egy gazdag lángossütőhöz, vidékre költözünk, szőlőlugasos kertünk lesz, tyúkokkal, hosszú asztallal és lócákkal, édes sörrel. És 100 Folk Celsius számokra fogunk lassúzni. Ti is valami hasonlót éreztek?

Tényállás: van 5 levelünk, 3 rajzunk, 2 karunk, 1 kábelünk és a távirányítónk

6. Nyomjuk meg hűséges távirányítónk 6. gombját. Isten hozott mindenkit ebben a lőporszagú világban! Itt háború volt. Vagy lesz. Talán már vége, vagy csak most készülődik előtörni? Itt van, és még sincs itt. Látjuk a lövedékrengeteget, ami azt sejteti, hogy bizony nem egy pizzériába jutottunk. Reméljük, mindenki megússza az itteni kalandokat vállseb nélkül.

Osonjunk balra, majd másszunk le a létrán. Az egyik cső mögül vegyük el a levelet, majd kússzunk lefelé tovább.

Megpillantunk egy harckocsira ragasztott rajzot, azt is tegyük el, majd irány jobbra.

A falból kiálló kart görcsösen megszorongatva nyomjuk lefelé. Mateusz titokzatos műhelyéből előbukkan a semmiből egy ajtó, és eme puskaporos atmoszférájú pincében bezáródik előttünk. Pazar a látvány!

Most húzzuk fel megint a kart, és a rejtett ajtó immáron nem áll falként az utunkban. Tovább is tudnánk menni, de nem tesszük! Izgatja a fantáziánkat, hogy mégis mi szerepe van egy titkos ajtónak? Ok nélkül semmi sem történik ebben a bezárt világban! Forogjanak azok az agytekervények, s kérem, hogy kapcsolódjanak be a tanfolyamhallgatók is, hiszen szükség van a megszerzett tudásukra! Lehetséges, hogy az ajtó másik oldalán vár ránk valami? Lehetséges. Csak az a baj, hogy ha lépünk egyet, ott már nincs kar, amivel újra be tudnánk húzni az ajtót mögöttünk. Értjük tehát a problémát? Rutinos kecsességgel ismét szorongassuk meg a kart, hogy a titkos fal elzárja az utunkat, majd húzzuk elő a távirányítónkat és nyomjuk meg tetszés szerint valamelyik gombot. Teljesen mindegy, hogy melyiket, hiszen bárhol lyukadunk is ki, legyen az az 1., 3., vagy a 4. helyszín, mindenhol tudunk tenni jobbra még egy lépést. Cselekedjünk tehát így! Ha megtettük ezt a lépést, vonagló szárnycsapásokkal száguldjunk vissza a távirányítónk segítségével a harci térre, vagyis a 6. szintre, s millió száj marad most tátva: átjutottunk a titkos falon! Érzitek ezt a tébolyszerű érzést? Bizton remélem, hogy ez a kis mateuszi logika üde színfolt volt eme sápadozó levegőben. Vágjuk zsebre az újabb megszerzett rajzunkat.

A falakhoz lapulva, óvatosan induljunk el jobbra. A vasajtó tetején tapogassuk ki az odarejtett gombot (wheel button).

Kapaszkodjunk fel a létrára, és vegyük észre a harmadik karunkat (beamer arm) is.

És most megint jönnek az izgalmas pillanatok! Ugye milyen intenzív életünk van a submachine 8 világában? Bolyongunk helyszínekről helyszínekre, rejtélyes dolgokat fedezünk fel, olykor nem megszokott módon oldjuk meg a feladatokat, lépésről lépésre haladunk a célhoz, ahogy egyre több győzelmet ízlelünk meg. És most újra eljött a megvilágosodás pillanata. Ugorjunk hát a 2. szintre, nyomjuk meg a második gombot.

Itt vagyunk:

Vegyük észre, hogy a középső, hiányzó részbe pont az a mi gombunk hiányzik, tehát a wheel buttont illesszük bele.

Eljött az idő, hogy elővegyük a rajzunkat (pictures). Kattintsuk rá, és a válasszuk ki fent a harmadikat.

Kicsit eljátszunk az égtájakkal.

Az „S” a South rövidítése, vagyis Dél-t jelent, az „N” pedig a North rövidítése, azaz Észak.

Ahogy a papíron vannak a gombok jelzései, annak alapján kell a kőkorongokat elforgatni.

Na de, hogy használjuk is az agyunkat, vegyük észre, hogy mi a kőtáblát az északi irányból látjuk. Tehát, meg kell fordítani a papírunkat (mert azt meg Dél felől látjuk).

Így értelmezve a feladatot, tehát:

Így állítsuk be a gombok irányát.

Amiért ilyen ügyesek voltunk, nem távozunk üres kézzel.

Robogjunk le a lépcsőn, lépdeljünk hármat balra, loholjunk fel egyet a lépcsőn.

Nyertünk egy catalyst stone-t. Vegyük el, menjünk le a győztesek nyugalmával a lépcsőn, majd hármat jobbra, és térjünk vissza a lőporszagú világunkba (6. gomb).

Visszamegyünk a kukához (egyet balra).

Ez is egy jó móka lesz! Nyomjunk rá a kiálló karra, hallgassuk zengését, közben vegyük észre a számozásokat (II., IV., VI.,) is. Ezek a távirányítónk gombjai. Vigyük tehát a kart a II. számra,

és kidagadt vitorlákkal, lobogva a szélben, hajózzunk el a második gomb világába. Ott hullámozzunk tova kettőt jobbra és emeljük fel a transzformátor karját (katt rá).

Ezzel végeztünk is ezen a szinten. Ennyit kell csak tehát csinálnunk a IV. és a VI. helyszínen, megkeresni a transzformátort és aktiválni. Diktálom a lépéseket:

1. Most ugye a második szinten vagyunk a transzformátor mellett, amit aktiváltunk.

Evezzünk vissza kettőt balra, nyomjuk meg a hatodik gombot, majd vigyük a kart a IV. jelzésre.

2. Távirányítónkon nyomjuk meg a negyedik gombot. A csőrendszerben találjuk magunkat.

3. Másszunk egyet balra, majd aktiváljuk a transzformátort (húzzuk fel a kart).

4. Menjünk vissza és nyomjuk meg a hatodik gombot, majd vigyük fel a kart a VI. jelzésre.

5. Majd itt a hatodik szinten kell aktiválnunk a transzformátort, de előtte át kell jutnunk a vasajtón, így nyomjuk meg a távirányítón a legszimpatikusabb gombot (pl. az ötöset), és menjünk egyet jobbra.

6. Térjünk vissza háborús helyszínünkre, vagyis bökjünk a hatodik gombra, majd keressük meg a létrát (balra lesz), másszunk fel rá, és keressük meg a lövedékrengeteget (balra).

7. Aktiváljuk a transzformátort.

Ezzel a feladattal meg is volnánk. Nem volt egy ördöngösség, igaz? Úgy is mondhatnám, pokoli rend lett a pokoli káoszban. De mi lett az eredménye? Rohanjunk vissza a titkos ajtónkhoz, fiatalos lendülettel húzzuk fel a kart, hogy immáron ne akadályozza az utunkat. Menjünk jobbra…és! Íme! A látvány szédítő! A kuka fedele felemelkedett, jutalmunk pedig egy power storage cell.

Tegyük el (katt rá). Most már nevetve fogjuk előcsalogatni a lézerkardot! Kússzunk fel ismét a létra tetejére (balra, balra, fel, fel), és forduljunk balra. Egy ágyú. Oh, még tisztán emlékszem, mikor egy parancsnoki hídon tüzet vezényeltem három ütegsorból Bonaparte hajórajára. Micsoda túlfeszített idegzet kellett ahhoz, hogy elviselje az ember az ágyúk mennydörgését! Rég történt már, alig emlékszem. Elnézést, néha képtelen víziók jelennek meg, ki tudja, honnan? Szóval csatlakoztassuk a power storage cellt a földön fekvő kábelhez,

majd lépjünk jobbra. Vajon mi van még hátra? Talán ez a képrejtvény segíteni fog:

+ =

Fel kell építenünk egy lézerkard aktiválót. Megvan az alja, megvan a három karunk, és ott van a kábelünk is. Türelmesen próbáljuk összerakni, hogy a végén így nézzen ki:

Hozzuk működésbe!

Ájulásszerű, összeborulós eksztázisban ölelkezzünk össze, ezen is túl vagyunk! Igen, megcsináltuk a hatodik szintet is! Boldogok azok, akik még tudnak játszani! Boldogok, akik tudnak még örülni ilyen dolgoknak! Ha most felhívnánk valakit, aki felnőtt lét szindrómában szenved, nem értené lelkesedésünket, örömünket. Ő is hitt régen abban, hogy a játék fiatalon tartja lelkünket, de mára már neki hülyeséggé aszalódott. Alig maradt belőle valami. Én biztos nem így akarom végezni. Szerintem olyan jó dolog feltárni egy másik világot, ezernyi akadályon evickélni, fogcsikorgatva, szívósan, s a végén győzedelmeskedni. Ebben a lassan széteső világban ez fontos. Folytassuk akkor tovább ezt a nagy bulit!

Tényállás: van 7 levél, 5 rajz, 1 catalyst stone + a távirányítónk

7. Az utolsó állomás. Egy barátságosabb híd fogad minket, mint amilyennel kezdtük a legelején. A tanfolyami hallgatókhoz szólok, nézzék meg az első állomást, helyszínt, hasonlít a mostanihoz.

Induljunk el korgó gyomorral balra, hátha van ott egy büfé, ahol vagdaltszendvicset lehet kapni 61 Ft-ért.  Vagy egy viharvert franciaágynak is örülnék, kissé elfáradtam már a sok teleportálásban. Milyen dög ez a Mateusz! Megint egy levéllel szúrja ki a szemünket.

Hirtelen felindulásból hozzávágnék egy marék virágföldet. Menjünk vissza és másszunk le a kötélből csomózott létrán. Itt aztán se jobbra, se balra. Mit tesz ilyenkor az a hallgató, aki Amerikából jött és figyelmesen tanulmányozta a különböző szintek közti kapcsolódást? Izzó erővel megnyom egy gombot (akármelyiket), s ahová érkezett, ott mászik egyet lefelé, majd hősiesen visszatér az utolsó helyszínre (7. gomb).

Ha mi is ezt tettük, akkor most egy szinttel lejjebb kerültünk, és látunk egy cölöpöt meg egy barlangrajzot.

Ahogy nézegetem ezt az egyszerű rajzot, helyrebillenni látszik bennem, hogy mit is ábrázol. James Bond lehet, nem vitás. Csak egy ősibb világban. Nem sportkocsival közlekedik, hanem egy csodaszarvassal, s felajzott íjával útját állja a sötétségnek.

Még elemezgetnénk tovább a képet, de ekkor egy távoli hang szólít meg minket: „Fiam, gyere csak ide, mutatok valamit!” Mindenki igya ki a mákteáját, és haladjunk gyorsan kettőt előre. Egy kis apró domb. Biztos itt lakik a hely szelleme.

Megint a hang: „Fiam, itt kuporgok lent, épp az Office 97-et installáltam, mikor kiesett az egyik billentyűzetem. Dobd már be nekem, a catalyst stone-t, az pont jó lesz a helyére!” Hű, ez őrületesen erotikusan hangzik, higgyünk a hely szellemének és adjuk oda a kövünket. Zöld lézercsóva robban ki a sötét mélységből. „Fiam, sikerült az installálás, hálából kapsz egy kalapácsot, csak keresd meg!”

Bódult jókedvvel lépjünk egyet jobbra, és próbáljuk észrevenni a fa szelepet (valve) az igen trehány módon összetákolt létra alján.

Miután felvettük, haladjunk felfelé, majd a már odakészített stone button is tegyük el.

Elfulladt lihegéssel, mert már annyit rongyoltunk megint, térjünk vissza a James Bond rajzhoz (le, hármat balra), és illesszük a cölöpre a szelepet. Tekerjünk egyet rajta (katt rá).

És látszatra semmi sem mozdult.

Ahhoz fel kell jutnunk a hídra.  Tehát nyomjuk meg pl. a 6. gombot, ott menjünk egyet felfelé, majd utána huppanjunk vissza a 7. helyszínünkre. Most itt vagyunk:

Menjünk egyet föl, egyet jobbra, és ím, megtaláltuk a hely szelleme kalapácsát (hammer).

Ezt nem fogjuk most használni (kijutás szempontjából lényegtelen), de aki szorgalmas és kíváncsi, annak házi feladatként bemutatok két képet. Keresse meg és tőrje fel. Nem fog csalódni.

Emlékszünk még a zöld lézercsóvára, mikor felinstallálta az Office-t a hely szelleme? Megvillant a távirányítónk, s bár már nincs több világ, amit felfedezhetnénk, mégis még egy feladat van hátra, amit az állomásokon ugrálva kell végrehajtanunk. Ne essünk kétségbe, nézzünk vissza, mennyi mindenen túl vagyunk már, mennyi izgalmas pillanat zamatát ízleltük meg, jutottunk túl bolyongásunk során, hát most már aztán ez a picike feladat nem fog ki rajtunk!

Menjünk vissza a facölöphöz! Lépések: egyet balra, egyet le, katt a 6. gombra, ott is egyet le, majd nyomjuk meg a 7. gombot. Tehát itt vagyunk:

Ugrásra készen vegyük elő az utolsó rajzunkat (pictures).

Igen, tudom, olyan mint egy lázbeteg hőmérsékletváltozása (én már segítségképpen megjelöltem az állomásokat). Valójában az utunk során soha nem piszkált botok helyzetét mutatja, vagyis hogy egyes állomásokon mennyire meredezzen ki (teljes hosszában, vagy csak félig törjön ki, vagy ki se dugja a fejét). Elég pajkosan hangzik, egy kis mateuszi előjáték a végső célhoz, az igazi teljességhez.

Kicsit kacérkodjunk el akkor ezekkel a kemény acélból készült mozsártörőkkel:

1. Láthatjuk a rajzon, hogy az 1. szinten a botunk egyáltalán ne is bújjon elő.

Nyomjuk meg az egyes gombot.

Markoljuk meg acélrudunkat és nyomjuk be tövig (kétszer katt rá). Bocs drágám, most meccs van. Nézd mit csinál, hát mit csinál, kihagyja a tizenegyest, te jóságos ég!.

2. Rajzunk alapján pont ugyanígy kell eljárunk a 2.állomáson is. Lépések: egyet jobbra, egyet le, nyomjuk meg a 2.gombot és toljuk be a fejét a botunknak. Ne haragudj édesem, de másra se tudok most gondolni, mint arra, hogy a nagyanyád kapálás közben lecsapta egy menyét fejét.

3. A harmadik szinten csak félig ágaskodjon, tehát a lépések: 1.gomb, egy lépés fel, 3.gomb, egyszer katt a botra. Hát csak ennyire vagy képes? Mindjárt összeroskad!

4. A rajzon élvezettel vegyük észre, hogy a negyedik és a hatodik állomáson nincs semmi dolgunk, álljon csak a mozsártörőnk, mint a cövek, Mata Hari is belepirulva sütné le a szemét.

Azért a kíváncsi szemeknek megmutatom:

5. Ellenben az 5. helyszínen megint le kell mondanunk a buja estéről. Lépések: 5.gomb, kettőt jobbra, egyet fel. Nyomjuk be a fejét teljesen. Drágám, nagyon szexis ez az új tűsarkú cipőd, de  hányszor mondjam még, hogy nem szeretem a pacalt túrógombóccal, mustárral? Átugrom az anyámhoz!

6. A hetedik helyszínen még menthető a helyzet. Lépések: 7.gomb, ereszkedjünk le, kettőt balra, menjünk az 5. szintre, ott egyet lefelé, majd 7.gomb. Elég fura ez a tüskés nyelvpiercing, ugye vigyázol?

És igen! Megcsináltuk! Ugye, hogy nem volt reménytelen a feladat?

Most már nagyon ott toporgunk a végén, még egy kis figyelmet és csendet kérek.

Menjünk vissza az 5.világba, lépcsőzzünk fel egyet.

Hát nem lelket megborzongató a látvány, a munkánk végeredménye?

Haladjunk jobbra, a macska szobornál dugaszoljuk be a kiálló csövet a stone button-nal,

nyomjuk meg, majd siessünk kettőt balra, kettőt föl, egyet balra.

Megpillantjuk az amulettet, mely majd a végállomásunk kapuját fogja kinyitni.

Jól tegyük el, vigyázzunk rá, loholjunk vissza a kapuhoz (elnézést, ha ilyen sietősre veszem a tempót, de gondolom már mindenki át akarja élni a csodát: hogy kijutott).

Illesszük a körbe, nyomjuk meg, és egy kattintás után kinyílik a kapu.

A szabadság végtelen gyönyöre!

Micsoda hiba lett volna kihagyni ezt a játékot, nem? Vigyoroghatunk most már, mint a vadalma. Akik még mindig nem hisznek a kijutós játék erejében, azok majd megkérdezik tőlünk, hogy volt-e értelme ennek az egésznek? Hogyne! Átélhettük újra a gyermeki rácsodálkozást, elhajózhattunk Mateusz Skutnik varázskeze szőtte mesés világába.

Most már levehetjük a fürkésző utazó bőrét!

Nagyon szépen köszönöm minden útitársamnak, akik talán még az elején hitetlenkedve indultak velem felfedezni a Submachine 8 rejtett világát. Tudom, hogy sokszor elbizonytalanodtunk, nem volt könnyű, néha a vesztünket éreztük, de valljuk be, ez egy szép történet volt.

Hozzászólás írása:

You must be logged in to post a comment.